Iskolánk névadója
Bleyer Jakab
(Dunacséb, 1874. január 25. – Budapest, 1933. december 5.)
„Senki sem tudja a németségét vagy magyarságát jobban szeretni,
mint én […] miként az apa és anya iránti egyforma szeretetben sem.
Sohasem tudtam, melyiket szeretem jobban kettıjük közül,
és mindig az volt a leghőbb vágyam,
hogy kölcsönös szeretetben és egyetértésben éljenek […].“
(Bleyer Jakab Neugeboren Emil képviselıhöz, 1917. április 3.)
Élete, munkássága
Német parasztcsalád gyermekeként a Bácskában, Dunacsében (Tscheb, a mai Čelarevo, Szerbia) született. Német népiskolai tanulmányai után a tehetséges fiú az újvidéki (Neusatz, Novi Sad) magyar gimnáziumba, majd a kalocsai jezsuita gimnáziumba járt.
Ezt követően a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait germanisztika és magyar filológia szakon. 1897-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Szakdolgozatát „A német történelmi népdalok magyar vonatkozásai 1551-ig” címmel írta [„Ungarische Beziehungen der deutschen historischen Volkslieder bis 1551”]. A magyar-német kapcsolatok témája ettől kezdve végigkísérte életét.
1897-től budapesti gimnáziumi, 1900-tól soproni főreáliskolai tanárként állt munkába. 1903-1904-ben állami ösztöndíjjal a müncheni és lipcsei egyetemen továbbképzésben vett részt. Hazatérése után ismét Budapesten tanított gimnáziumban.
1908-ban meghívást kapott Kolozsvárra az egyetemre német nyelv és irodalom tanárnak. 1911-ig maradt itt, amikor is a budapesti egyetem hívására visszatért egyetemi tanulmányai színhelyére, ahol a német irodalomtörténet tanára volt 1919 októberéig.
1911-ben Budapesten Bleyer Jakab Petz Gedeonnal közösen megalapította az egyetemen a Germanisztikai Intézetet.
1919. augusztus 15-től 1920. december 16-ig a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere volt a Friedrich-, a Huszár-, a Simonyi-Semadam- és az első Teleki-kormányban.
( Friedrich kormány tagjai )
1919. augusztus 21-én a nemzeti kisebbségek egyenjogúsítását érintő rendeletet bocsátott ki, amelynek célja ezen kisebbségek számára a nyelvi-kulturális autonómia biztosítása volt.
Bleyer Jakab 1921 januárjában megalapította a „Sonntagsblatt für das deutsche Volk in Ungarn“-t, amely az ország egyetlen német nyelvű hetilapjaként rövid idő múlva a magyarországi németek fontos érdek- és jogi képviseleti orgánumává vált.
1923. július 15-én Bleyer Jakab egyesületet alapított „Ungarländischer Deutscher Volksbildungsverein” (UDV) néven, amelynek haláláig vezetője maradt.
1929-ben folyóiratot alapított „Deutsch-Ungarische Heimatblätter” címmel. Számos dolgozata jelent meg a szakfolyóiratokban. Az Egyetemes Philologiai Közlöny-nek társszerkesztője volt. 1920-tól a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja programjával nemzetgyűlési, 1926-tól egységespárti országgyűlési képviselő volt. A magyar országgyűlés 1933. május 9-i ülésén Bleyer Jakab keresztény konzervatív képviselőként a magyarországi német kisebbség érdekeiért szólalt fel.
Főbb művei:
A magyar-hun monda germán elemei (Bp., 1906)
Gottsched hazánkban (Bp., 1909)
Hazánk és a német philologia a 19. sz. elején (Bp., 1910)
Friedrich Schlegel am Bundestage in Frankfurt (München-Leipzig, 1913)
A hazai németség (Bp., 1917)