Menü Bezárás

MEGEMLÉKEZÉS 2024. JANUÁR 19.

 

 

 

2012 óta január 19.-e a Magyarországi Németek Elhurcolásának és Elűzetésének Emléknapja.

78 éve 1946 január 19-én éppen a budaörsi vasútállomásról indult el az első szerelvény Németország felé. Az ezt követő hetekben még további 6 vonat indult. Az 1947 augusztusában elhurcoltakkal együtt, Budaörs lakosságának mintegy 92%-át űzték el.

1946 és 1948 között mintegy 200 000 magyarországi németet fosztottak meg az otthonuktól, minden vagyonuktól, hazájuktól és ezzel együtt a magyar állampolgárságuktól is.

Túlzsúfolt marhavagonokban, embertelen körülmények között, 8-9 nap utazás után érkeztek meg a számukra ismeretlen Németországba, fejenként maximum 50kg-os batyuval.

A második világháború után a náci Németországot legyőző nagyhatalmak és az akkori magyar kormányzat egyetértettek abban, hogy minden német, bárhol is él, bűnössé tehető Németország II. világháborúban elkövetett cselekedeteiért.

Sajnálatos módon, a svábság ellen Magyarországon az 1920-as, 30-as évektől rendszeres volt a hangulatkeltés, a gyűlölet szítása. Így fordulhatott elő, hogy sokan még támogatták is ezeknek az embereknek a kisemmizését, jogfosztását. Nem véletlenül olvasható a budaörsi kitelepítési emlékművön Valeria Koch idézete: A legkisebb gyűlöletet is már időben állítsátok meg!

A magyarországi németek nehézségei nem értek véget a kitelepítéssel, mert a Németországba elhurcoltaknak a semmiből kellet újra otthont, egzisztenciát teremteniük maguknak. Akik elkerülték a kitelepítést, szintén sokat szenvedtek, mert sokukat elhurcolták kényszermunkára az akkori Szovjetunióba, vagy itt Magyarországon internálótáborokba, azaz munkatáborokba vitték őket, férfiakat és nőket egyaránt. Úgy bántak velük, mint a bűnözőkkel, egyetlen bűnük pedig a származásuk volt, az hogy német nemzetiségűnek születtek.

Magyarországon 1946 után, évtizedekig még a német nyelv használata is bűn volt, így az iskolákban sem lehetett német nyelvet tanulni.

A mai emléknap, az emlékezés mellet, ismét csak arra hívja fel a figyelmünket, hogy nem szabad elfelejtenünk a múlt tragédiáit, mert aki nem ismeri a múltat, nem igazodik el a jelenben és nem tudja a jövőt sem építeni.